Ugrás a tartalomhoz

Dubrave (Pojezerje)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Dubrave
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségPojezerje
Jogállásfalu
Irányítószám20278
Körzethívószám(+385) 20
Népesség
Teljes népesség0 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság144 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 06′ 36″, k. h. 17° 28′ 44″43.110000°N 17.479000°EKoordináták: é. sz. 43° 06′ 36″, k. h. 17° 28′ 44″43.110000°N 17.479000°E
SablonWikidataSegítség

Dubrave falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Pojezerje községhez tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Makarskától légvonalban 44, közúton 55 km-re délkeletre, községközpontjától 8 km-re délkeletre, az A1-es autópályától délre fekszik.

Története

[szerkesztés]

A térség török uralom végével a 17. század végén 1690 körül népesült be. A lakosság döntően azoktól a betelepülőktől származott, akik a moreai háború (1684-1699) idején érkeztek ide Hercegovinából Mate Bebić szerdár vezetése alatt. Az idők folyamán, különösen a hercegovinai határt megállapító pozsareváci békével (1718.) zárult ún. kis háború után azonban ezeket a családokat újak váltották fel. 1767-ben az otrić-strugei plébániát, melyhez a település is tartozott leválasztották a podjezerjei plébániáról. A plébánia székhelye kezdetben Strugén volt, csak a 18. század végén lett a székhely Otrićon, a plébániatemplom pedig az ottani Szent Miklós templom lett, ahogy máig is így van. A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. 1880-ban 68 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a Független Horvát Állam része volt. A háború után megindult a lakosság kivándorlása főként a délkeletre fekvő Metkovićra, kisebb részben az újonnan alapított Kobiljačára. A településnek 2011-ben már nem volt állandó lakossága.

Népesség

[szerkesztés]
Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 68 0 0 0 0 0 277 298 306 111 2 0 0 0

(1981-ben Kobiljača különálló településrészeként, 1991-ben Brečići különálló településrészeként. 1880-ban Dubrava néven. 1857-ben és 1869-ben, valamint 1890-től 1931-ig lakosságát Pozla Gorához számították. 1948 és 1961 között az adatok Kobiljača lakosságának egy részét is tartalmazzák. 1948-tól önálló településként. 1991-ben, 2001-ben és 2011-ben lakosság nélkül.)

Nevezetességei

[szerkesztés]

A Szent Mihály-templom[4] a Zla Gora-domb hágójában található, azon történelmi útvonalon, amely Jezera területét és a Neretva jobb partjának mellékéhez tartozó településeket kötötte össze. A templom egyhajós épület, fennmaradt 18. századi barokk kő- és stukkó profilelemekkel. Az utolsó átépítések a 20. században történetek, ahonnan a berendezés nagy része származik. A templom, a kápolna-ravatalozó és a temető területeét 19/20. századi, szárazon rakott kőfal veszi körül, amelyet részben egy őskori kőhalom maradványaira építettek. A Zla Gora teróületén több ilyen ősi kőhalom is található. A templomtól mintegy száz méterrel délkeletre, a Crkvina helyén egy középkori temető maradványai találhatók stećak típusú sírkövekkel, és több sírkő maradványával. Ilyen maradváyok a Szent Mihály-templom melletti temetőben is megtalálhatók. A templomot a történelmi források 1733-ban említik először, mint Jezeró régi plébániatemplomát, mely 1798-ig töltötte be ezt a szerepet. A története során történt számos bővítés ellenére jelentős mértékben megőrizte eredetiségét, és a temetővel együtt ma is harmonikus egészet képvisel.

Jegyzetek

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]